Egy példa a kardiológiai rehabilitáció fontosságáról:

Egy szívinfarktuson átesett beteg koszorús ereit fémhálóval (sztent) megtágítják és jól van, panaszmentes. Másnap a kórházból receptekkel hazabocsátják. A betegnek már nincs mellkasi fájdalma, helyreállították a koszorús ereket, tehát meggyógyult.

Valóban így van?

NEM, mert:

Az infarktushoz vezető okokat fel kell tárni, mert nagyon nagy a rizikó – ha az életmód nem változik –, hogy az infarktus ismétlődni fog.

Az infarktus során az érelzáródás miatt bizonyos szívizomterületek elhalnak. Nagyobb részben vannak azonban olyan szívizomterületek, amelyek túléltek, de károsodtak. A gyógyszeres terápiával ezeket a túlélő, károsodott területeket védjük célzottan és arra ösztönözzük őket, hogy regenerálódjanak. A gyógyszeres kezelés felépítése időigényes folyamat.

Az infarktus egy hatalmas terhelés a szervezetnek, egy akut stresszreakció, amely tartósan fennáll és korábban lappangó betegségeket képes beindítani, például cukorbetegséget, pajzsmirigybetegséget, ritmuszavarokat, esetenként daganatos betegségeket. Ezeket a lehetséges betegségeket szűrni kell a rehabilitáció során, és természetesen kezelni, ha kialakultak.

A stresszreakció leküzdésében a sport az egyik legjobb "gyógyszer", ezért meg kell erősíteni a szervezetet. Azonban már egy beteg emberről beszélünk, akinek a mozgásprogramját egyénre és betegségére szabottan kell felépíteni – még akkor is, ha korábban például élsportoló volt. Sajnos nem mehet minden úgy, mint az infarktus előtt.

A beteget és a családját is oktatni kell, hogy otthon milyen tevékenységeket végezhet és miket nem. Lehetséges, hogy fel kell készíteni a beteget lelkileg arra is, hogy a későbbiekben újabb koszorúérfestés vagy esetleg pacemaker beültetés válhat szükségessé. Fontos tudni, vezethet-e a beteg autót, vagy akár véglegesen el kell-e tiltani a vezetéstől. A legrosszabb esetben munkahelyet is kell válthatnia.
A rehabilitáció során ezekre a kérdésekre választ adok.